Balog Zoltán: Ferenc József partnerként és nem alávetettként tekintett a magyarokra

A régi világ utolsó uralkodója – Ferenc József emlékezete címmel tartottak konferenciát a Várkert Bazárban. A tanácskozáson az emberi erőforrások minisztere mellett többek között Schmidt Mária, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság Tudományos Tanácsadó Testületének elnöke, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója is felszólalt.

Balog Zoltán kijelentette: Ferenc József sosem futott el a hivatalából adódó döntések és felelősség elől. A miniszter szerint a száz évvel ezelőtt meghalt császár azzal lett népszerű Magyarországon, hogy partnerként, szövetségesként, nem pedig alávetettként tekintett a magyarokra. Balog Zoltán hangsúlyozta: közös közép-európai sorsunk alakításában a magyarság ma is nyitott az ehhez hasonló együttműködésekre. A miniszter arról is beszélt, ma leginkább Közép-Európa ragaszkodik azokhoz a történelmi és kulturális alapokhoz, amelyek nélkül Nyugat-Európa sem létezhet.

Schmidt Mária szerint az első világháború végén az antant a nemzeti önrendelkezés elvét használta fel eszközként a számára ellenséges többnemzetiségű birodalmak, az Osztrák-Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom belső megtörésére. A nemzeti önrendelkezés elvét azonban az érintettek megkérdezése nélkül, pusztán nagyhatalmi alkuk mentén akarták érvényesíteni, aminek az eredménye az első világháborút lezáró, kezdettől elvetélt békeszerződésekben mutatkozott meg.

Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság Tudományos Tanácsadó Testületének elnöke beszédében kiemelte: a kettős monarchia idején a magyarok a perifériáról a fősodorba kerültek, „gazdasági és kulturális tevékenységünk egyaránt imponálóvá vált”.

Schmidt Mária leszögezte: az Osztrák-Magyar Monarchia sikerét éppen az biztosította, hogy a nemzeti szuverenitást csak a legszükségesebb területeken, így a közös külpolitika, közös hadsereg és az ezek fenntartására szükséges pénzügyek esetében korlátozta. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint ezzel szemben az Európai Unió ennek éppen az ellenkezőjét teszi, azaz míg a jelentéktelen tagállami ügyekbe beleszól, addig a legfontosabb kérdés, a területi integritás biztosításában eszköztelen.

Gerő András felszólalásában rávilágított: míg életében híd, tudományegyetem, pályaudvar, számos köztér és intézmény viselte, ma csak egy keserűvíz-készítmény őrzi a nyilvános térben Ferenc József nevét.

A rendszerváltoztatás után szabad akaratunkból, demokratikusan úgy döntöttünk, hogy szimbolikusan töröljük Ferenc József alakját a magyar történelemből, miközben az általa kinevezett politikusok, például Tisza István szobrokat kap, és közterületek viselik a nevét – hangsúlyozta a Habsburg Történeti Intézet igazgatója, aki hozzátette: Ferenc József emlékezete elsősorban nem a száz éve meghalt uralkodóról, hanem a közép-európai népekről szól. A nagy kérdés pedig valójában az, hogy „mikor fogunk tudni arányosan, békében élni a múltunkkal”.

Andrej Rahten, Szlovénia ausztriai nagykövete a Habsburgok és Ferenc József szlovén, Zeljko Holjevac történész pedig horvát megítélését vizsgálta. Karl Vocelka, a bécsi egyetem történésze az uralkodó 1918 utáni ausztriai kultuszát vette górcső alá. Holjevac szerint Ferenc József és a Monarchia emlékezetének folytonosságát intézmények és titulusok, valamint filmek és zeneművek is segítik és biztosítják. A konferencián ugyancsak felszólaló Habsburg Károly – Habsburg Ottó fia – az Osztrák-Magyar Monarchia és az Európai Unió közötti párhuzamokról szólt.