Győztes? Vesztes? Nagy-Britannia és az Osztrák–Magyar Monarchia

Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, a Habsburg Történeti Intézet és a XX. Század Intézet közös rendezvénye.

Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, a Habsburg Történeti Intézet és a XX. Század Intézet közös rendezvényén Fiziker Róbert történész, az MNL Országos Levéltárának főlevéltárosa Az osztrák Trianon című előadásának bevezetőjében arról beszélt, a két világháború közötti Ausztriát kétféle megközelítésben vizsgálhatjuk. Az egyik szerint az 1918-19-es fejlemények egy irányba mutattak és vezettek el egy húsz éves, köztes perióduson keresztül az Anschluss-hoz, melynek következtében 1938 márciusában Ausztria „hazatért” a Nagynémet Birodalomba. A másik értelmezés szerint az „önmagát életképtelennek tartó” Ausztria elszenvedi ugyan saját Trianonját, de fokozatosan eljut az önálló állam elfogadásához és távlati célként az osztrák eszme talaján, a Monarchia örökségét felvállalva, egy föderatív Európában gondolkodik a két világháború között is.

A történész ismertette: Ausztria vesztesége az első világháború után hasonló mértékű volt, mint Magyarországé: az egykori Osztrák Császársághoz tartozó területek és népesség több mint háromnegyedét, a németlakta térségek egyharmadát és mintegy 3.5 millió németajkú polgárt is elveszített. Ezáltal, az egykori 53 millió fős lakosságú, többnemzetiségű birodalom helyén egy 6.5 millió fős törpeállam maradt. Fiziker Róbert arról is beszélt, Ausztria sokáig a nagyhatalmakat tette felelőssé helyzetéért, és hosszú évtizedeken keresztül hordozta sérelmeit.

A történész utalt rá, Ausztria számára három alternatíva mutatkozott a jövőt illetően. Elsőként a dunai föderáció, melynek érdekében az osztrákok titokban tárgyaltak a Monarchia utódállamaival, de mindenhonnan elutasító választ kaptak. Másik lehetőségként az Anschluss mint gazdasági szükségmegoldás, harmadikként pedig az önállóság. Fiziker Róbert rámutatott, Ausztria a nagyhatalmak kölcsöneiért cserébe látszólag az Anschluss ellen foglalt állást, azonban nem vetette el véglegesen a Németországgal való egyesülés gondolatát.

Magyarics Tamás történész, az ELTE BTK Amerikanisztika Tanszékének docense Illuzórikus béke – illuzórikus győzelem: Nagy-Britannia az első világháború után című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a Brit Birodalom épp az első világháborút követően érte el a legnagyobb kiterjedését és ezzel párhuzamosan kezdődött el hanyatlása is, annak ellenére, hogy egyedüli globális hegemónként maradt a világban.

A szakember elmondta: a britek az import miatt egyre inkább a tengeren túli területek kiszolgáltatottjaivá váltak és megerősödött a domíniumok gazdasági helyzete is, melynek következtében egyre önállóbb gazdaságpolitikát folytattak, illetve egyre nagyobb beleszólást követeltek a birodalom ügyeibe is.

Magyarics Tamás kitért rá, a Brit Birodalmon belül időről időre problémát okozott a függetlenségre törekvő Írország, nem beszélve a Mohandász Gandhi-vezette függetlenségi mozgalomról Indiában. Az indiai helyzetet tovább nehezítette, hogy viszonylag hamar kiderült: a britek jó szándékú civilizatorikus szerepe hosszútávon a birodalmi érdekek ellen hatott. A történész megjegyezte, minél jobban növelte területeit Nagy-Britannia, az anyaországban annál többen szólaltak fel a brit imperialista politika ellen.

Tekintse meg a teljes kerekasztal-beszélgetést!

Vissza