Frontmozi: Elcserélt ember (1938)

Szeptember 13-án, első világháborús alkotásokat felvonultató Frontmozi-vetítéssorozatunk nyári szünet utáni első állomásán az Elcserélt ember című, 1938-as magyar filmet láthatják a Kino Café Moziba látogató érdeklődők.

Az évadnyitó vetítést megelőzően Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történésze Szekfű András filmtörténésszel beszélgetett.

Szekfű András a film születéséről elmondta, a ’30-as évek magyar mozgóképgyártása valósággal ontotta a mozikat, az Elcserélt ember című film rendezője, Gertler Viktor például arról számolt be önéletrajzi könyvében, hogy 1936 és 1938 között „mindössze” hat nagyjátékfilmet tudott rendezni, ami mai szemmel egészen elképesztőnek számít. A korabeli magyar filmgyártásban „két hét alatt készült el egy film, általában ebből nyolc-tíz nap a Hunnia Filmstúdió nagyműtermében zajlott, és csak egy-két esetben mentek ki az utcára vagy a szabadba. Sorozatgyártásban mentek a filmek” – árulta el Szekfű András.

A filmtörténész elmondta: az alkotás rendezője, Gertler Viktor egy rendkívül érdekes figurája a magyar filmezésnek, aki a ’20-as évek német filmgyártásában tanulta meg a szakmát, és a ’30-as években hazatérve, ezt a szaktudást hasznosította idehaza. 1939-től zsidó származása miatt, egészen a háború végéig kiszorult a magyar filmgyártásból, majd az ’50-es években ismét jelentős alkotásai készültek, mint például az Állami Áruház – tette hozzá.

Szekfű András felvetette: érdemes azon elgondolkodni, miként hozható össze az első világháborús filmek világával az a környezet, amely a második világháború előtti néhány évre – így például 1938-ra is – jellemző volt Magyarországon. Az Elcserélt ember megjelenésének évében, kevéssel a második világháború kitörése előtt, egy igen súlyos feszültségekkel terhelt időszakában a film rendezője már nem tehette meg, hogy nyíltan antimilitáris szemléletet képviseljen, de egyfajta szelíd háborúellenesség mindenképpen kiolvasható az alkotásból. A filmtörténész elmondta: Gertler jókora iróniával idézi meg a közismert, „mire a falevelek lehullanak, katonáink hazatérnek” első világháborús gondolatot, ami figyelmeztet: felelőtlenül beleugrani egy háborúba, beláthatatlan következményekkel járhat. Érdekesség, hogy a filmben utalnak Párizs elfoglalására, ami az első világháborúban még nem, de később a másodikban már valóban megvalósult.

Szekfű András hozzátette: a vásznon a háború borzalmai csak érintőlegesen jelennek meg. A film szó szerint egy óriási robbanással kezdődik, de a drámai indítást követően inkább azon van a hangsúly, hogy az ember egyénisége, a különböző személyiségek egyes rétegei hogyan tárulnak fel a szemünk előtt.

A film rövid leírása:

Benedek Péter, a kikapós, kártyás földbirtokos és Pongrácz István gépészmérnök együtt harcolnak a fronton. A két férfi megtévesztően hasonlít egymásra. Pongrácz tévedésből Benedek zubbonyát veszi magára, amikor a lövészárokba becsap egy lövedék és rajta kívül mindenki meghal. Az igazolványai alapján az orvos azt hiszi, Benedek százados a túlélő. Pongrácz viszont súlyos fejsebe miatt nem emlékszik semmire, így Péterként tér haza a családjához.

 

Vissza