Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából: Krúdy Gyula

A Habsburg Történeti Intézet rendezvénysorozatának február 13-i eseményén Fráter Zoltán irodalomtörténész, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet docense tartott előadást Krúdy Gyula, a „monarchiás” író címmel.

Fráter Zoltán arról beszélt, Krúdy életműve közel 90 évvel a halála után „még ma is hat, sőt, egyre inkább hat.” Az írónak mindig voltak rajongói, „szinte szektaszerű rajongás alakult ki az életműve körül”, ami nagymértékben Krúdy stílusának volt köszönhető.

Az irodalomtörténész elmondta, Krúdyt a legegyszerűbb témák foglalkoztatták, mint például a születés, a szerelem vagy a halál; prózaíró létére költőiséggel írt, munkásságának mélyén „ősi, eredendő természeti képek” rejtőznek, a „legalapvetőbb elemek”, azaz az őselemek, a föld, az ég, a levegő és a tűz. A Krúdy művekben még megvan a természet rendje is, az évszakok, a tavasz, nyár, ősz, tél váltakozása és mindegyiknek megvan a maga jellege – tette hozzá Fráter Zoltán.

Kifejtette, a Krúdy életmű voltaképpen olyan, mintha „egy végtelen nagy békebeli uzsonna lenne egy terített kerti asztalnál”, ahol az emberek mesélnek egymásnak, és jó hangulatban, nyugodtan, kényelmesen megbeszélik az életet, illetve egymás problémáit. Mindez – mint megjegyezte – összefügg a szerző mesélőkedvével is, ami nem feltétlenül fordulatos, kalandos eseményekkel teli történeteket jelent, hanem olyan elbeszéléseket, amelyek aprólékosan kidolgozott, de jelentéktelen dolgokról szólnak.

Fráter Zoltán kiemelte, Krúdy lassan dolgozott, ez lassúság, „a lassú élet kultusza”, domborítja ki az író már említett „monarchiás” jellegét. Ez nemcsak magyar sajátosság, pl. cseh vagy szerb irodalmi alkotásokban, filmekben is hasonló életérzést tapasztalhatunk, aminek az lehet az oka, hogy „valamiféle nagyobb egység közös sajátosságai bomlanak ki ezekben a művekben.” – fűzte hozzá az előadó, aki szerint „úgy is nevezhetjük mindezt, hogy Közép-Európa, más néven a régi Osztrák–Magyar Monarchia, amikor különböző népek, nemzetiségek éltek egy birodalomban.”

Az irodalomtörténész négy ismérvet is felsorolt, amelyek Krúdy „monarchiás” jellegét alátámasztják: a kultikus jelenségek, a rendszeresség, a tisztelet, valamint a kedély, amelyek valamennyien visszaköszönnek az író műveiben.