Tanulj otthon - Pragmatica Sanctio

III. Károly magyar király 1713. április 19-én hirdette ki Bécsben a Pragmatica Sanctiót, amely lehetővé tette a nőági örökösödést a Habsburg-ház számára. A törvény értelmében Károly halálát követően elsőszülött leánya, Mária Terézia foglalhatta el a trónt. A Tanulj otthon címet viselő kezdeményezéshez csatlakozva ezúttal a Pragmatica Sanctiót olvashatjátok.

Az osztrák Pragmatica Sanctio (1713)

1703. szeptember 12-én I. Lipót császár (1658-1705) és fia, József főherceg (császár: 1705-1711) lemondott a Spanyol Királyságról fia, illetve öccse, Károly főherceg (császár: 1711-1740) javára. Jóllehet II. Károly spanyol király (1665-1700) végrendeletében Anjou Fülöpre (1700-1724/1746), XIV. Lajos (1643-1715) unokájára hagyta országát, I. Lipót a magáénak tekintette azt. A kölcsönös örökösödési szerződésben szabályozták az örökösödés rendjét is a két főherceg között. Eszerint törvényes fiú örökös nélküli haláluk esetén kölcsönösen öröklik egymás birtokait. A férfiág kihalása esetén az utolsónak uralkodó férfi törvényes leányágát illetik a birtokok. Károly főherceg 1711-ben örökölte bátyja birtokait (sőt 1711 őszén német-római császárrá is megválasztották). Az alábbi pragmatica sanctio 1713-ban publikussá tette, hogy a családi szerződés szerint a Habsburg-birtokok III./VI. Károlyt és mindkét ági, törvényes leszármazottait illetik meg. (A pragmatica sanctiónak 1713-ban a császár számára csak elvi jelentősége volt, mert nem volt gyermeke. Mindaddig, amíg fia vagy lánya nem született, a birtokok örököse – a pragmatica sanctio szerint is – I. József elsőszülött lánya volt.) Károlynak sikerült elfogadtatnia a pragmatica sanctiót örökös tartományaival, királyságaival és a legtöbb európai országgal is, 1717-ben született lányának, Mária Teréziának (1740-1780) azonban mégis háborút kellett vívnia örökösödése elismeréséért.

 

Pragmatica sanctio (1713)

Ő császári felsége 1713-diki április 19-dikén 10 órára valamennyi Bécsben levő titkos tanácsosait a közönséges helyen összegyülekezni rendelte. Midőn pedig a meghatározott óra bekövetkezett ő császári felsége titkos tanácstermében a baldachin alá lépett, és a közönséges császári asztal elé állott, azután pedig titkos tanácsosait s minisztereit maga köré gyüjté. Ezek belépnek rendjök szerint s mindenki a maga helyére állott vala ugymint: savoyai Eugen herczeg, Trautsohn herczeg, Schwarzenberg herczeg, gróf Traun helytartó, gróf Thurn, ő császári felségének, Eleonorának főudvarmestere; gróf Dietrichstein, főlovászmester; Seilern gróf, udvari korlátnok; Starhemberg gróf, kamaraelnök; gróf Martinchy; ifj. gróf Herberstein, alhadelnök; gróf Schlickh, cseh főkorlátnok; gróf Schönborn, birodalmi alkorlátnok; a valencziai érsek; gróf Sinzendorf, főkamarás; gróf Paar, ő császári felségének Amáliának főudvarmestere; gróf Sinzendorf, birodalmi s udvari alelnök, gróf Pálffy Miklós, magyar királyi országbiró; Illésházy gróf, magyar korlátnok; gróf Khevenhüller, Alsó-Ausztria helytartója; Gallas gróf; Salm gróf, ő császári felségének Amáliának főlovászmestere; Marches Romeo, királyi spanyol titkos államtitkár; Kornis gróf, erdélyi alkanczellár; Schickh referendarius.

Midőn valamennyi elősorolt titkos tanácsnokok s miniszterek együtt valának, ő császári felsége tudtul adá, hogy titkos tanácsosai s miniszterei ilyszerű egybehivásának oka s czélja ez volna: értésökre juttathatni, hogy megboldogult és Istenbe nyugvó kegyes és nagyon tisztelt atyja Lipót császár, valamint legkedveltebb testvérbátyja, akkor római király, utóbb római császár, boldog emlékezetű József ő felsége s szeretett atyjafia és végre Ő Császári Felsége, mint akkoriban Spanyolország elismert királya között bizonyos egyezmények, rendelkezések s örökösödési szerződések léptettek életbe, melyeket különféle császári titkos tanácsosok és miniszterek jelenlétében ki-ki hitével erősített és biztositott.

VI. (III.) Károly portréja

Mivelhogy azonban ama tanácsosok s miniszterek közül jelenleg kevesen volnának már életben, Ő Császári Felsége mulhatatlanul szükségesnek találta, a maga köré gyüjtött titkos tanácsosoknak s minisztereknek nem csak a fennebbit tudomásokra adni, hanem az emlitett rendelkezéseket s szerződéseket is közzétenni és felolvastatni, a mint is Ő Császári Felsége a felolvasást udvari korlátnokjának, Seilern grófnak legott megparancsolni méltóztatott.

Ennek folytán tehát a gróf kezébe adott, akkoriban királyi, jelenleg már cs. Felségétől aláirott, királyi függő pecsétjével megerősitett spanyol királyi eredeti elfogadási okmányból a spanyol bevezetést; ennek utána a Leopold császártól s József római királytól aláirt és kettős császári és királyi függő pecsétekkel megerősitett örökösödési okmányt is teljes tartalmához képest elejétől végeig, a mellé csatolt jegyzői függelékkel, végre ismét a királyi spanyol okmányból elfogadását s a benne foglalt kölcsönös kötelezettségeket a végeig, ugyancsak szinte a jegyzői függelékkel értelmesen és nyilván felolvasta, mely okmányok Bécsben 1703-ki september 12-ről keltek.

Miután mindezek eképpen történtenek, Ő Császári Felsége továbbra is még különösen a következőkre figyelmeztetett: A felolvastatott okmányokból kiki tudomásul vehette József és Károly ágainak életbeléptetett s hittel erősített rendelkezését s azon örökös egyezményt, mely kölcsönös örökösödésüket szabályozza. Hogy ennélfogva néhai császári felségeiktől, boldog emlékezetü Leopoldtól s Józseftől Ő Császári Felségére ruházott spanyol örökös királyságokon s tartományokon kívül s mellett jelenleg néhai testvérbátyjuk s kedvelt rokonuk fiágbeli utód nélkül történt elhunyta után az utóbbinak valamennyi örökös királyságai s tartományai Ő Császári Felségére estenek, melyek összeségökben az elsőszülöttség joga szerint törvényes fiágbeli utódainál, a mig ilyek léteznek, elválaszthatatlanul megmaradnak. Ő Felsége fiágának magvaszakadtával pedig, a mit Isten kegyelmesen eltávoztatni méltóztassék, törvényes leányágbeli utódaira szálljanak, mindenkoron az elsőszülöttség joga s rendje szerint, s ugyancsak elválaszthatatlanul; továbbá Ő Császári Felsége ágyékaiból származó, mindkét ágon levő törvényes utódai kihaltával s hiányában, valamennyi királyságok s tartományok örökösödési joga elválaszthatatlanul Ő Császári Felsége testvérbátyja, boldog emlékezetü József ő császári felsége s kedvelt rokona ágyékaiból származó leányaira s törvényes utódaira, ugyancsak az emlitett módon az elsőszülöttsége joga szerint szálljanak; ugyanezen jognak és rendnek értelmében herczegasszonyaik is a jelen kedvezményekben s történtekben részeltetendők. Mindezt pedig ugy értvén, hogy a jelenleg uralkodó Károly ágyékából sarjadzott ágak után Ő Császári Felsége nőtestvéreit s a fenséges ház valamennyi többi ágait illeti az elsőszülöttség joga s az ebből folyó rend szerint mindennemü örökösödési jog, s ami ehez tartozik, mire nézve tehát a fenntartás nyilván kiköttetik. Mely végből ezen örökké tartó egyezmények, rendelkezések s szerződések Isten dicsőségére s valamennyi örökös tartományok megőrzésére léptettek életbe s néhai felséges atyjuk s testvérbátyjuk s Ő Császári Felsége által hittel erősittettek. Azért Ő Császári Felsége e rendelményeket mind maga meg fogja tartani, mind pedig titkos tanácsosait s minisztereit kegyelmesen inteni s nekik meg méltóztatik parancsolni, hogy maguk is igyekezzenek s iparkodjanak eme szerződéseket s rendelményeket teljességökben megfigyelni, megtartani és megvédeni; mely czélból Ő Császári Felsége titkos tanácsosait és minisztereit a titoktartás kötelessége alól feloldja. Ezek után Ő Császári Felsége s a fenn-nevezett titkos tanácsosok s miniszter urak elhagyták a termet.

 

József leányai, Mária Jozefa és Mária Amália

Hogy mindezek ekképpen történtenek s folytanak, bizonyitom saját kezem aláirásával s közönséges pecsétemmel, Bécs, az 1713-ki év aprilis havának tizenkilenczedik (19) napján.

Schlickh János György Frigyes, a róm. csász. ő fels. udvari tanácsosa, Alsó-Ausztriai titkos referendarius s ezen ünnepélyes végzendőre felhatalmazott császári s főherczegi közjegyző.

 

Forrás: Salamon Ferenc: A magyar királyi szék betöltése és a Pragmatica Sanctio története. Pest, Kiadja Ráth Mór, 1866. 103-106. – In: Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Szerkesztette: Poór János. Budapest, Osiris, 2000. 97-99.

Fotó: wikipedia.org